Eredetileg Kis-Ázsiában őshonos, de ma már a Földközi-tenger mellékén, Törökországtól kezdve egészen Spanyolországig és Marokkóig szinte mindenütt elterjedt. Régen a dicsőség, a hírnév, a győzelem jelképe volt. Örökzöld lombú, vadon akár 15 méter magasra is megnövő fa. Nyáron kitelepíthető a kertbe. Télen tanácsos világos, hűvös helyen teleltetni (vagy üvegházban). Ritkán öntözzük. Szokták kúpos vagy gömb formájúra nevelni – a metszést jól tűri, s nem utolsósorban a nyesedék zölden felhasználható ételeinkben. Újabban magas törzsű fácskát is nevelnek belőle. Hajtásdugványozással – nyár közepén – könnyen szaporítható. Visszacsípés után elbokrosodik. Ezt többször kell ismételni, hogy a kívánt formát elnyerjük. Leveleit kézzel gyűjtik be, árnyékos helyen szárítják. A felül fényes, alul matt, bőrszerű, lándzsa alakú levelek jellemző fűszeres szagúak és kesernyés ízűek. Illóolajat, csersavat és keserűanyagot tartalmaz. Virágzata fürtös, sárgásfehér, termese kékesfekete bogyó, melyet kikőrök és kenőcsök készítésénél használnak fel. A babérfa gyümölcséről kevesen tudják, hogy több fűszerkeverék része. Óvatosan kell adagolni az őrleményét, mert „robosztus” aromája van!
